:zp

Már megint nem adták meg a jobb kezet az utcánkban. Ami szinte mindennapos dolog mifelénk, akik erre laknak ismerik az utca sarkalatos pontjait. Ami vicces az egészben, hogy amikor ideköltöztem a közös képviselő néni, jelezte, hogy itt havonta összetörnek egy autót. Ami állíthatom nem túlzás, hiszen több mint két éve lakom itt. És pont az ablak alatt, mint a jó nyugdíjas azonnal ugrasz és nézel, mint a moziban. Pedig elég egyértelmű a szabály, megvárod, amíg elmegy a főúton haladó gépjármű, és te utána kikanyarodsz.  

Amerika az őrület földje ez köztudott. Virágzik az akcióművészet és a tudatos népbutítás az utcán. Pláne ha ezt rendszeresen és jól felépítve műveli egy csoport. Erre jó példa ez az oldal. Röviden: vicces és zseniális is egyben.

Már megint! Kiáltanak fel sokan, és kezdenek azon gondolkozni, hogy vajon rákattantam-e erre a műfajra. Kétség nélkül mondhatom igen, bár jobb lenne az a kifejezés, hogy elkezdtem kicsit jobban érdeklődni a kortárs tánc iránt. És hogy ezt meddig lehet fokozni? Gondolom a végtelenségig. Igazából összehasonlítási alap nélkül nem igazán jó elhamarkodottan ítélni. Péntek (nov.3): Trafó – tánc Elég érdekesnek tartottam a neten leírtakat. Hiszen attól is különbözött ez az előadás a többitől, hogy a nő egyedül adta elő az egészet, megspékelve cselló kísérettel. Néhol vetítés az ívelt falakra, áttetsző hálókra, végig tudatos színhasználat.

Ros Warby: Swift (AUS)

plusz fotó: boogee

Gondoltam írok pár sort is, ne csak mindig a képek. Valamiért így érzem ezt most. Minden a legnagyobb rendben, bár az újaim majd lefagynak, de ez is ezzel az évszakkal jár. Bár ki tudja milyen időnek is kellene lennie. Azaz egy biztos, hogy eszméletlen hideg van! Aktális időjárás: AccuWeather  Lehet, hogy a bringát is fel lehet akasztani a falra és várni a jobb időre? Mert hát valljuk be, nem szívesen teker az ember ilyen körülmények között. Marad a 4 fal meg a tea, és a társasági élet valami jó kis helyen, esetleg megint egy kis kortárs tánc a trafóban , persze.