:zp

Ma volt az első Indafotós photowalking túra. Hogy kerültem oda? DW aki az indafotó apja, anyja vagy gondozója (mit tudom én), felhívott és mondta, hogy jó móka lesz. Szép idő, jó levegő, fényképező. Nem vagyok valami nyagy fotós, nincs is profi cuccom. De nem is ez volt a lényeg.
A túra útvonala: Margit híd, Lánchíd, Erzsébet híd, Szabadság híd.
Mi ez az egész:
A photowalking egy előre meghatározott témájú és útvonalú fotós túra/séta, aminek a résztvevői később megosztják egymással a képeket.
Téma: Budapest belvárosi hídjai

Tavaly már volt egy ilyen begyezés. Ez most csak arról jutott eszembe, hogy a jobbra látható bazinagy CM-es számláló egy nap csalással a milanói út kezdetét jelzi. 19-én indul a repcsi, és idén is a saloni az elsődleges cél. Ebben az évben saját szervezés, hiszen már tavaly is voltak parák a soproni kapcsolatokat illetően, illetve nem akarom idén is átélni a buszos elrablás szépségeit. Meg nem mindegy, hogy 2 óra vagy 14.

Gyorsan telnek a napok és valahogy nem marad idő a bloggal foglalkozni. Akkor meg minek van? Na jó, most nem kezdem el ezt a hülyeséget. Nem sok minden érdekes dolog történik, leginkább egyetem és munka. Mint mindig. Nem sikerül ebből a körből kiszakadni, nem is akarok, még van két év, daráló. Ennyi! Megszoktam valahol szeretem is.

Kiállítás megnyitó:

Manna Galéria
Tartályok és plüssmackók – Sipos Barbara és Sipos Marica kiállítása

Manna Galéria: Cím: 1061 Budapest, Székely Mihály u. 16.
2008. március 20. – 2008. április 6.
A kiállítást Wehner Tibor művészettörténész nyitja meg csütörtökön 17 órakor

Erről a kiállításról nem tudok semmit. Személyes meghívást kaptam a művészektől, ezért említem meg. Náluk tanultam rajzolni, mintázni és ezért sokat köszönhetek nekik. A mai napig inspirálóan hatnak rám ezek az emberek. Én ott leszek!
Mellesleg a kortárs művészetet támogatni kell.

Pályázat:

Ma adtunk le egy melót a Zwack-nak. És nemrég olvastam a Kultplay-en egy másik nyílt pályázatról amit viccesnek találtam, pláne ezek után. Ja, szintén zwack! Pontosabban a fütyülős fajta. Lényeg: Április 17-ig lehet nevezni olyan ruha, öltözék kiegészítő és dizájntárgy tervekkel (Kütyü, Mütyür és Cucc kategóriákban) melyeken megjelenik a népszerű magyar szeszesital retro motívuma valamilyen formában.

Rövid ezek mennek mostanában és a régi Palotai dnb session!

Milyen jó hogy az ember jár iskolába, mindig hallhat valami érdekes dolgot, esetleg tanul valami újat. Egy kiállítás katalógust lobogtatott délután az egyik isi társam. És valami emésztőgépről meg tetovált disznókról beszélt. Gondoltam ennek utána járunk.
Aktuális, illetve megy egy ideje a LOW fesztivál (lassan vég is), aminek a kezdetekor nyitott meg ez a kiállítás az Ernst múzeumban. Látszik, hogy nem vagyok képben, hiszen csak ma jutott el hozzám a hír.
A kortárs képzőművészet fenegyerekének tartott Wim Delvoye művészetét lehet szeretni és lehet utálni, nem észrevenni azonban lehetetlen. Hangsúlyozottan az ellentétek kijátszására épülő, provokatív munkáival fittyet hány a konvencióknak és dogmáknak. tovább
Nyers őszinteségével, groteszk humorával egyszerre képes megnevettetni és meghökkenteni. A botrányokat kavaró fiatal művész Magyarországra érkező műveit annak is ajánljuk, aki amúgy irtózik a kortárs művészet érthetetlen gesztusaitól. Wim Delvoye ötletei ugyanis egyrészről bizarrak, másrészről viszont szemtelenségükben is fantasztikusak. tovább

És akkor a híres emésztőgép:

A 2000-ben bemutatott Cloaca, amely első pillantásra egy vegyi laborból lenyúlt bonyolult kísérleti berendezésnek tűnik: hatalmas gépezet csövekkel, mérőkkel, üvegekkel. Csak kicsit büdös. A szerkezet ugyanis az emberi emésztési rendszert modellezi - olyannyira tökéletesen, hogy etetés után a kifelé vezető futószalagon valóban megjelenik egy kis darab igazi végtermék, amelyet a mű eredeti bemutatási helyén, az Amszterdami Modern Múzeumban egyenként becsomagoltak, és Delvoye szignójával borsos áron eladtak.

még egy cikk

Wim Delvoye exhibition @ ERNST museum Budapest from Kultplay on Vimeo.